Album: Tûnõ Idõ Tárlat (2004)

Az ?sanya Szól Ivadékaihoz

Az ?sanya szól ivadékaihoz

Ösvényteken csend és homály legyen
Árnyék-párta simuljon sírotokra,
Tovább-leng? fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza.

Lámpa lámpát érint az asztalon,
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad,
Közéjük mégis árny karéja horpad,
Ott a vakon-látó bogár oson.

Sugárban, én ezer makacs szülöttem,
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél,
Mint légbe sarat önt? s?r? ködben,

Hol görcs kérgekb?l pillog a veszély,
Míg rádlel ködöt tép? gyors körökben
A legvégs?, feloldó, korom éj.

A medve-?s

Az elmaradt násszal szívében,
Mélyben hol majom-árny sivít,
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem.

A hyperboreus az éjben
Bundafejt? kést élesít,
Dalolja medve ?seit
S megöli gyermeki-serényen.

Nagy szelleme békésen él
Örök télben övéinel,
Melegülnek lenyúzott b?rén.

Az angyalon szikráz a dér,
Így várja, gyúl-e felszök? fény,
Talán egy rovar szárnyfed?jén.