Album: Rengeteg (2011)

Vashegyek

Planéta pulzál, csendmalom ?röl
benne, világít kéken a hold.
Planéta pulzál, csendmalom morzsol,
benne morajjá mélyül a holt
?r hideg dallama, énekelj, Holdanya,
csillagzat, kométa, éjbevesz?.
Énekelj, Holdanya, lüktet a planéta,
égi test, gázlabda, fekete mez?.

Ó, örvény, éjszaka-massza, nehezül a mélység.
Lassan hajtja ugyanaz az álom minden részét
körbe-körbe, örök körökbe, anyag az anyagban,
planéta munkál minden magban, szakadatlan.

Ó, örvény, éjszaka-massza, nehezül a mélység.
Lassan hajtja ugyanaz az álom minden részét
körbe-körbe, örök körökbe, anyag az anyagban,
planéta munkál milliárd magban, eleven katlan mind.

Magma!

A kemence melegedne,
olvad, egyre izzik a szíve.
Ki a mélyb?l, a sötétb?l,
vörösen tör fel, fel az égre.

Ez a kamra hamut ?röl,
anyagot gyárt, gyúr üres ?rb?l.
Ásvány ásít fel a mélyb?l,
le a kék hold h?lt üvegér?l.

Épül, alakul,
magból magasul!

Vashegyek! Rengeteg mélyetek mormol!
K?hegyek zengenek, zúgnak a porból!
Vashegyek! Rengeteg mélyetek mormol!
K?hegyek zengenek, zúgnak a porból!

Ez a rend idebenn.
Konok, szigorú.
Csilló titkok metszik a formát,
hidegen ragyog a hatalmas éj.

Érchegy csillog fehéren,
szikrát szór az éjben,
termeiben ütem zeng,
folyosóin ütem zeng.

Merev vonalat kalapál itt
minden testnek az er?,
csarnokokban ütem zeng,
járatokban ütem zeng,

Vashegy, énekelj!
Vashegy, énekelj!